Sara Bareilles-Breathe Again
-Most elmegyek aludni.Faradtnak erzem magam.-krakogta Rebekah es felment az emeletre.Nem akarta vampir gyorsasagat hasznalni,tul sok volt ez neki mara.Elgondolkodva ult le a puha agyra aminek finom finom ibolya illata elkabitotta.Mint minden mas kepessege igy a szaglasa is kifinomultabb volt az emberekehez kepest.Nem birta tovabb igy hamar alomba szenderult
/Damon szemszoge/
Damon nem akart tovabb Rebekah-val veszekedni igy jobbnak tartotta,ha kimegy.A fak koze vetette magat ahol fektelen tombolasba kezdett.Fakat szakitott ki a gyokeruknel fogva.Nem akarta elhinni,hogy hogyan szereti meg mindig ezt a not.Hiaba hagyta el az eskuvojuk napjan,hiaba artott mar annyit neki meg mindig szerette.Nem tudta kitepni szivebol a mult erzelmeit.Akarta de sehogy sem tudta.Igaz,hogy Elena-t is szerette valamilyen szinten de soha nem tudta feledni Rebekah szoke furtjet,dallamos hangjat.Meg mindig erezte bodito csokjait.Szerette ot mindennel jobban es meg azt sem banta mikor megtudta,hogy vampir.Tudta,hogy Rebekah akkor is csak az o szerelme mindegy,hogy vampir-e vagy sem.Damon mar nem tudta csillapitani feltorekvo duhet es vadaszni indult a varosba.Mar nagyon szinte egy eve nem ivott embervert.Elena megjavitotta es de ezt most elakarta torolni.Csak az olesen jartak a gondolatai.Mindegy,hogy kit de olni akart.Vampirgyorsasaggal futott ki az erdobol es meg sem allt amig az uton nem volt,es mostmar csak varni kellett egy kocsit.Meg ott alva is csak Rebekah foglalta le minden gondolatat.Ekkor egy kocsi fenyszoroit latta meg igy hamar lefekust az utra es remelte,hogy eszreveszik.Nagyon nem akarta,hogy athajtjon rajta egy kocsi.Nem serulne meg de nem is lenne egy jo erzes.Mozdulatlanul fekudt es ahogy sejtette a kocsi le is fekezett es halotta az ajto csapkodast.
-Hagyd,Char.Biztosan egy reszeg alak.Kihivjuk a mentoket.Nem jo otlet kiszalni.Char!-orditott egy lany a masiknak aki Damon fele tartott.Damon elmosolyodott es mar meterekrol erezte a ver edes illatat.
-Uram jol van?-ment oda Damon-hoz a lany.Damon harsanyan kacagni kezdett majd feltapaszkodott.
-Uram,On reszeg?-remegett a lany hangja.A lanynak szoke haja volt igy Damon-nek megint Rebekah jutott eszebe.Hirtelen felindulasbol szivni kezdte a lany veret akinek mar sikitani sem volt ideje majd hatrahagyva a holtestet elindult a masik lany fele aki meg mindig a kocsiban ult.Damon bekopogott az ablakon.Kicsit vart es a lany mar ki is szallt a kocsibol mit sem sejtve,hogy egy vampir all a kocsi masik oldalan.
-Char te vagy az?-remuldozott.-Ez rossz vicc.Char???-orditotta szipogva a baratnoje nevet a lany.
-Hello,kislany.-mosolygott ra Damon a legelbuvolobb mosolyaval.A lany kitagult szemekkel nezte es nem ertette mi tortenik itt.
-Ki,ki vagy..es hol van Char?-kerdezgette a lany mar sirva.Barna haja izzadtan tapadt az arcara.
-En egy segitokesz ferfi vagyok..-ment kozelebb Damon a lanyhoz.-A baratnodre gondolsz aki az ut kozepen fekszik kiszivott nyakkal?-mutatott az ut kozebe fele a ferfi.A lany eszrevette halott baratnoet es sikolyra nyitotta a szajat.
-Nem sikitasz.-igezte meg Damon es lany bezarta a szajat.
-Mit akar tollem?-zokogott a lany.-Meg fog olni?-zuditotta ujjabb kerdeseit Damon fele.A ferfit idegesitettek a kerdesek es nem is tudta miert nem oli meg mar ezt a lanyt.
-Csak szorakozni akarok.Mar ezt sem lehet?-nezett az eg fele a ferfi.-Oszinten addig nem teszek veled semmit amig nem tudom a neved.-mosolygott es a lany egyik kosza hajtincset kisimitotta az arcabol.
-Amanda vagyok,kerem ne oljon meg.-sirt meg mindig a lany.Damon csak nezte es nezte meg nem allt keszen ra,hogy megolje.Be akarta vallani a lanynak Rebekah irant erzett erzelmeit.
-El kell mondanom valamit.-nezett a lany szemeibe.-Meg mindig szeretem ot jobban mint valaha meg akkoris,hogy elhagyott es hatbaszurt nemtudok ra haragudni pedig utalnom kellene.Vissza kivanom a regi szep idoket mikor meg nemtudtam mi is o.Mikor meg volt bennunk emberseg.-orditotta Damon majd szempillantas alatt kiszivta a lany veret.Jolakott dolt neki a kocsinak majd a holtesteket es a kocsit is az erdo szelere hurcolta es otthagyta oket.Teljesen jol erezte magat most,hogy megint kioltott ket emberi eletet.Meg mindig olni akart de tudta,hogy nagyon feltuno lenne ha 3 ember is meghalna egy ejszaka alatt kulonbozo furcsa modokon,igy Damon hazament.Jo hangulatban nyitotta ki az ajtot,egeszen addig tartott az orom amig meg nem latta Elena-t.
-Hol voltal?-vonta fel szemoldoket a lany.
-Levegoztem egyet.-valaszolta hetyken a ferfi es mar fel akart menni a szobajaba mikor Elena megalitotta.Elena alig 1 eve vampir de valamilyen okbol kifolyogal erosebb mint o.
-Hol voltal?-kerdezte kisse idegesebben a lany.
-Megoltem par embert es kesz...-sugta meg Damon a valaszt es valahogy kicsusszant Elena kezei kozul.
-Hogy micsoda?-allt meg Elena Damon elott.
-Jol halottad,megoltem ket lanyt es ezellen mar semmit sem tehetsz.-mosolygott Damon de Elena meg mindg elotte allt.
-Damon,azt hitted mar tul leptel rajta.-mutatott Elena Rebekah szobaja fele.-Azt hittem,hogy engem szeretsz.-mondta konnyek kozott a lany majd eltunt.
/Mystic Falls 1861/
-Mi vagy te?-dadogta Damon es keszen allt a harcra.
-Damon en megmagyarazom..-szoktek konnyek Rebekah szemebe.Minden olyan jol ment nem akarta,hogy most romoljanak el a dolgok.
-Mi vagy te?-orditotta Damon es erosen egy fanak nyomta Rebekah-t.A lany kulso fajdalmat nem erzett de ugy erezte,hogy a szive mindjart darabokra hull.
-Vampir vagyok,Damon.Annyira sajnalom..-szipogta meg mindig Rebekah.A ferfi dobbenten bamulta a lanyt majd elengedte ot es fel le kezdett jarkalni.
-Vampir?..Apam meselt a fajtadrol de azt hittem,hogy megbolondult,de mostmar tudom,hogy igaza volt.
-De en nem olok embert,Damon.Csak allati veren elek.Leszoktam mar regen az emberi verrol.Kerlek,higgy nekem.Kerlek.Nem birnam elviselni ha utalnal emiatt.En meg mindig a te Rebekah-d vagyok.-lepett oda Damonhoz a lany es mikor megakarta csokolni a ferfi elokte ot magatol.A lany a dobbenettol a foldre esett.
-Menj a kozelembol te pokolfajzat.Egy szorny vagy.Nem hiszem el,hogyan szerethettelek.-kopott ki minden szot Damon undorral a hangjaban.Rebekah teljesen osszetolrt belul.A konnyei mar patakokpan folytak.Nem birta tovabb igy fellat es kifele kezdett futni az erdobol.Meg akart halni es tudta,hogyan a legkonnyebb.A nap epp felkeloben volt.Amire kier az erdo szelere mar fent is lessz.Leveszi a gyurujet es eleg a napon.Neki egy kicsit tobb ido kellett mig eleg de o is eltudott.Futott es futott hatra sem nezte.Nem hasznalta a vampir sebesseget mert a vampirsaga okozta azt,hogy Damon orokre megutalta.Mikor vegre kiert meg egy utolso pillantast vetett a vilagra majd levette a gyurujet.A nap epp akkor jott fel teljesen.Rebekah egni kezdett de lassabban mint egy normais vampir.Erezte ahogy minden porcikaja eleg es azt akarta,hogy minnel hamarabb vege legyen.
-Rebekah!-orditotta Damon es hatra huzta a lanyt.Csak kepfoszlanyokat latott es alig erzett valamit.
-Mit tettel,Rebekah?Mit csinaltal?-razta a ferfi a lanyt aki teljesen a halalan volt.-Sajnalom,annyira sajnalom.Nem gondoltam komolyan amit mondtam.Mindegy,hogy mi vagy en szeretlek.-csokolta szajon Damon Rebekah-t de a lany allapotan mar ez sem segitett.Damon sirni kezdett.
-A gyuru...-horogte Rebekah.Mar alig tudta nyitva tartani szemeit.Damon eloszor nemtudta,hogy mirol beszel a lany majd eszrevette,hogy Rebekah kezen nincs ott a gyuru amit soha nem vesz le.Ketsegbeesetten keresgelni kezdte es csak akkor vette eszre,hogy a nap egyre es egyre feljebb hag az egen es mindjart mar a fak arnyeka sem fogja eltakarni Rebekah-t.Megelszantabban kezdte keresgelni a gyurut es mikor majdnem feladta megtalalta.Azonnal felhuzta a lany ujjara de az nem lett jobban.
-Rebekah.-szolongatta Damon a lanyt de az nem felelt.A ferfi teljesen magan kivul volt es nem vart lepesre szanta el magat.Felallt a foldrol es egy agat keresett majd azzal felhasitotta csukojat es Rebekah szajahoz emelte.
-Igyal.-parancsolt a lanyra Damon.Egy riadt masodpercig nem tortent semmi majd Rebekah szivi kezdte Damon veret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése